Elrabolva - Prológus

Figyelem! Ez a történet 18-as korhatár-besorolás alá esik, ennek tudatában olvasd!

Tudom, hogy nem fogtok nekem hinni, de esküszöm mindenre, amit szentnek tartok, hogy a bátyáim régebben teljesen normálisak voltak.
Aztán nagyapa halála után már csak mi hárman maradtunk, és míg Gregor egyre több felelősséget vett a vállára, Gareth annál többet dobott le magáról. Egy dologban azonban mindig egyetértettek: én voltam a szemük fénye.
Végül az idő múlásával ez is megváltozott; és erre akkor ébredtem rá, mikor néhány héttel ezelőtt, egyik reggel Gregor megkérdezte, hogy délután értem jöjjön-e a suliba, és elvigyen-e balettre.
Három éve nem balettozom, mióta leérettségiztem.
Gareth még mindig megveszi nekem azokat a tiniújságokat, amiket régebben szerettem, és mindig büszkén vigyorog, amikor a nagybevásárlásnál pillantásra sem méltatom a gumióvszereket.
A mai napig abban a hitben van, hogy szűz vagyok (ami nem így van), és kitérne a hitéből, ha rájönne, hogy fogamzásgátlót szedek.
A bátyáim elfelejtették észrevenni, hogy felnőttem!

Gina Edwards vagyok, ez pedig itt Bridgeport, az otthonom. Napközben egyetemre járok, esténként pedig igyekszem elviselni a két bátyámat, akik szó szerint utálják egymást, és egyelőre nem sok esélyt látok rá, hogy ez megváltozzon.

Az idősebbik bátyám, Gregor régebben elég vad életet élt, aztán egyre jobban magába szippantotta az üzleti élet (amelynek segítségével próbált engem és Gareth-et eltartani), és manapság már ritkán látni úgy, hogy nem éppen a számítógépe vagy a tabletje fölé görnyed.

A másik bátyám, Gareth tökéletesen elégedett a kötöttségek nélküli, kicsapongó életmódjával. Amikor épp nem mixerként dolgozik egy bárban, akkor a haverjaival lóg, vagy újabb és újabb alanyokon teszteli a "minden nő vízszintesen szép" elméletét.
Ó, igen, ami a nőket illeti... bár Gregor és Gareth elfelejtették észrevenni, hogy felnőttem, de a többi nőt, azt bezzeg észreveszik! Soha semmiben sem értenek egyet, folyton vitatkoznak és morognak egymásra, de ami a csajokat illeti, tökéletes köztük az összhang.
Tegnap éjjel Gareth két lánnyal jött haza, és Gregor nem volt rest otthagyni a szörnyen fontos üzleti dokumentumait, hogy csatlakozhasson a "társalgáshoz".
Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogyan alakult az estéjük...

Legyen annyi elég, hogy sokkal többet láttam a testvéreim privát szférájából, mint amennyit valaha is szerettem volna.
Sajnos azonban az ilyen egyszer-egyszer előforduló, baráti hangulatban eltöltött esték nagyon gyorsan elmúlnak.
Ma reggel, miután megreggeliztünk, Gregor úgy döntött, hogy ismét kiosztja Gareth-et a kicsapongó életmódja miatt (mintha nem profitált volna belőle ő is néhány órával ezelőtt!).

Gareth a szokásos szenvtelenségével hallgatta végig, én pedig egyre csak azon gondolkoztam, hogy mennyire nincs ez így jól... Régen annyira jól kijöttek; akár öltek is volna egymásért! Ma meg szívük szerint egymást ölnék meg.
Ahogy ezen kattogtak az agytekervényeim, elkezdett körvonalazódni bennem egy ötlet, és bár először arra gondoltam, hogy ez túlságosan nagy szemétség, ráadásul veszélyes is, mégsem akart tágítani a fejemből. Mit ne mondjak, alaposan meghánytam-vetettem a dolgokat magammal, és arra jutottam, hogy ezt aztán semmiképp sem fogom megtenni - ám éppen ekkor Gregor azt hányta Gareth szemére, hogy csak magával törődik, és elfelejti észrevenni az igazán fontos dolgokat az életben.
Én úgy gondolom, sem Gregor, sem Gareth nem veszik észre az igazán fontos dolgokat - ha így lenne, nem utálnák egymást, és nem hinnék, hogy még mindig egy szűz balerina vagyok.

Később, mikor Gregor már elment dolgozni, és Gareth épp indulni készült a bárba, alaposan megölelgettem, és megmondtam neki, hogy nagyon szeretem. Elérzékenyült, beleborzolt a hajamba és megígérte, hogy hazafelé jövet hoz nekem néhány csajos újságot, hogy kivághassam a képeket Robert Pattinsonról (múló szeszély volt, esküszöm nektek, nem tartott egy hétnél tovább! ráadásul csak tizenöt voltam!).
Szegény Gareth, ekkor még nem tudta, hogy én este már egyetlen képet sem fogok kivágni szegény Edward Cullenről - addigra már rég elraboltatom magam...

Folyt. köv.