Elrabolva - 2. rész: Promenád

A tervemet illetően akkor ütköztem az első komolyabb akadályba, mikor úgy döntöttem, hogy beavatom a barátnőmet, Chloe-t a dologba.

Mit ne mondjak, nem fogadta éppen lelkesen...

Chloe: - Neked teljesen elment az a csepp józaneszed, Gina! Ez a leghülyébb terv, amit valaha is hallottam!
Gina: - Az ég szerelmére, csendesebben! Nem akarom, hogy bárki is megtudja, mire készülünk.

Chloe: - Oké, bocs. De akkor is, Gina, gondold át ezt még egyszer. Ha jól értem, be akarsz ülni egy vadidegen fickó kocsijába, elmenni az Isten háta mögé két mérfölddel, és elhitetni a tesóiddal, hogy elraboltak. 

Gina: - Pontosan.

Chloe: - Aha… És azt elárulnád, mégis hogy tervezed kivitelezni ezt az egészet? Vagy, hogy egyáltalán mi értelme van? Tényleg azt hiszed, hogy hosszú évek utálatát egy csapásra eltüntetheted közülük, ha azt hiszik majd, hogy veszélyben vagy?

Gina: - Ebben reménykedem. 

Chloe: - Nekem ez hatalmas ostobaságnak tűnik…

Gina: - Nézd, tudom, hogy nem ez a legjobb terv, sőt, valószínűleg oltári nagy hülyeséget csinálok, de egyszerűen úgy érzem, hogy tennem kell valamit.

Chloe: - Értem. És mégis, hogyan tervezed kivitelezni ezt az egészet?

Gina: - Ó, várd csak ki a végét. Ma este bulizni megyek.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az éjszakám a vártnál rosszabbul alakult. A Promenád mint mindig, most is tele volt, de egyszerűen nem találtam senkit, aki megfelelő lenne az elképzeléseimnek.

A helyzeten az sem segített, hogy az elmúlt pár óra alatt Gareth már vagy egy tucatszor keresett, de célzatosan nem vettem tudomást a mobilom csörgéséről. 

Már majdnem feladtam a reményt, hogy ráakadjak a megfelelő "emberrablóra", és miután tettem egy röpke kitérőt a mosdóba, éppen elindultam volna, hogy más szórakozóhelyen találjam meg a szerencsémet, amikor megláttam Őt.

A srác a fehér pólóban, a fura lábrázogatós táncolásával. 

És egyedül van a tánctér kellős közepén!

Tökéletes.

Amikor elindultam felé, egy pillanatra megtorpantam, mert a hatalmába kerített a bátyáim miatt érzett bűntudat, de hamar leráztam magamról ezt az érzést. 

Eldöntöttem, és meg is teszem!

Ahogy a srác mögé léptem, már pontosan tudtam, hogyan fogok hozzákezdeni. Sokan hülyének néznek ezért, de én pontosan tudom, hogy a tánc az egyik legjobb módja az ismerkedésnek - és én meg akartam őt ismerni, még annak ellenére is, hogy újra feltámadt bennem a bűntudat, amiért ki fogom őt használni.

Bár azt hiszem, ő ezt nem is bánná annyira, hisz a Promenádban vagyunk, az egyik legtitkosabb, legeldugodtabb szórakozóhelyen Bridgeport gyárakkal telezsúfolt külkerületében. Az, hogy itt van, azt jelenti, hogy ez a fickó szereti és keresi a kalandokat - és bár tőlem messze nem azt kapja, amit vár, de ha a megérzéseim nem csalnak, akkor ő meg én eseménydús napoknak nézünk elébe.

Az ötletem tökéletesen működött, percekkel később már szinte együtt táncoltunk, és egy közelebb és közelebb kerültünk, akárcsak a körülöttünk lévő párok...

Srác: - Mi a neved, szép lány?

Gina: - Georgina vagyok, de szólíts csak Ginának. És a tiéd?

Srác: - Drake.

Gina: - Örülök, hogy megismerhetlek, Drake. Bridgeport-i vagy?

Drake: - Többnyire. Itt születtem, itt van lakásom, de csak ritkán tartózkodom a városban. Te itt élsz?

Gina: - Igen, egyetemre járok. 

Drake: - És gyakran jársz ide a Promenádba bulizni?

Gina: - Ritkábban, mint szeretnék. Tudod... nemigazán bírom ezt a füstös, fülledt levegőt. 

Drake: - Valóban? Szeretnél kimenni levegőzni egy kicsit?

Ó, te jó ég, ezt most ajánlatnak vette? Kimenni, vagy nem kimenni? Ha kimegyek, könnyűvérűnek hisz és akar majd valamit, ha viszont maradok, talán elszalasztom az egyetlen esélyt, hogy elraboltassam magam.

Az előbbi helyzetet tudnám kezelni, az utóbbi viszont azt jelentené, hogy továbbra is együtt kell élnem Gregor és Gareth folyamatos gyűlölködésével.

Gina: - Igen, azt hiszem, egy kis friss levegő nem fog ártani.

Azzal elindultam kifelé, és hagytam, hogy Drake kövessen.

                                     ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Amikor kiértünk az utcára, és elindultunk a parkoló felé, Drake nem teketóriázott sokat, pár méterre a kijárattól máris a falhoz szorított, de megtorpant, amikor észrevette, hogy elfordítom a fejem.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam, de vannak dolgok, amiket még a Szent Cél érdekében sem vagyok hajlandó megtenni, és az egyéjszakás kalandokba bonyolódás ezek közé tartozik.

Napról napra végignézem a csúfos jelenetet, ahogy reggelente a bátyáim flegma közönnyel kipaterolják a lakásból az álmodozó szemű ágymelegítőjüket, és annyira megalázónak érzem ezeket a helyzeteket, hogy idejekorán eldöntöttem: sosem megyek keresztül ilyesmin, soha. 

Itt az ideje, hogy ezt Drake-kel is megértessem.

Drake: - Valami baj van?

Gina: - Nézd, Drake, sajnálom, de azt hiszem, kicsit félreértettük egymást. Tudod, én nem vagyok olyan lány. Én nem szoktam... öhm... szóval nem vagyok az a könnyűvérű típus.

Drake: - Ó! Ó, ezt megértem. Valójában... tudod, én sem vagyok az a típusú srác, csak... őszintén szólva te egy nagyon, nagyon szép lány vagy, és egy kicsit elveszítettem a fejem.

Gina: - Kérlek, ne, ne szabadkozz! Az én hibám, hogy rossz jeleket küldtem feléd és félreérthető voltam. 

Drake: - Semmi gond. Nos, mivel valójában levegőzni jöttünk ki, talán sétálhatnánk egyet ezen a romos, patkányokkal és törmelékkel teli egykori gyártelepen. 

Gina: - Jó ötlet.

Ahogy elindultunk, Drake megfogta a kezem.

Nem is emlékszem, mikor fogta meg utoljára valaki a kezem egy közös séta alkalmával, és ez iszonyúan jól esett. 

Drake: - Itt forduljunk balra, ott még működik az utcai világítás. Rendben?

Gina: - Igen, rendben.

Drake: - Mesélj magadról egy kicsit!

Gina: - Nincs túl sok mondanivalóm. A két bátyámmal élek együtt a belvárosban. Egyetemre járok, irodalomtudományt tanulok. 

Drake: - Jó szak. Ezek szerint szereted a jó könyveket.

Gina: - Igen, imádok olvasni. És te mivel foglalkozol?

Drake: - Sportújságíró vagyok. 

Gina: - Valóban? És szereted?

Drake: - Az újságírást vagy a sportot?

Gina: - Mindkettőt.

Drake: - Valójában igen, szeretem, és dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a szakmámban én vagyok az egyik legjobb. Mindemellett, vagy talán pont ezért folyton utazom, és sokkal többet látom a stadionok sajtószektorának életunt székeit, mint a saját ágyamat.

Gina: - Nem tudlak sajnálni. Én imádok utazni, és minden vágyam, hogy bejárhassam az országot egy lakóautóval, hogy minden nagyobb városban megnézhessem a napfelkeltét, és minden ételkülönlegességet kipróbáljak.

Drake: - Tényleg? Ez érdekes, a jó kajákat én is szeretem. Erről jut eszembe, ma még szinte nem is ettem. Van kedved egy késői vacsorához, vagy épp korai reggelihez így hajnali egy körül?

Gina: - Igen, van. De hol együnk?

Drake: - Nem messze van egy non-stop kajálda, a Regy's. Ismered?

Gina: - Nem, még sosem jártam ott.

Drake: - Akkor mindenképpen ki kell próbálnod, isteni a konyhájuk. Az autóm itt parkol egy sarokkal arrébb. Elvihetlek?

Gina: - Igen, köszönöm, menjünk.

Amikor elértük a sarkot és Drake elindult a kocsija felé, egy pillanatra megálltam, mert tudtam, hogy válaszút elé érkeztem.

De azt is tudtam, hogy nem fogok megfutamodni: beülök Drake autójába, elmegyek vele, és ráveszem, hogy bárhová is megy, vele tarthassak. 

Folyt. köv.