2016. július 19., kedd
2016. július 17., vasárnap
2016. július 16., szombat
Gina - ScArt
Gina - ScArt
2016. július 15., péntek
Elrabolva - 3. rész: Önkéntes útitárs
Gina: - Mesélj valamit magadról, Drake!
Drake: - Nos, nincs sok mondanivalóm. Itt születtem Bridgeportban, az egyetemet is itt végeztem el, aztán egy évre külföldre mentem kitombolni magam és tapasztalatot gyűjteni. Most pedig, mint látod, itt vagyok.
Gina: - És azt mondtad ugye, hogy sokat utazol?
Drake: - Igen, folyamatosan úton vagyok. De jobban is szeretem ezt, az íróasztalnál seggelés nem az én stílusom.
Gina: - Arra a kajáldára gondoltál? De hisz az inkább étterem! Nem hiszem, hogy elég jól öltözöttek lennénk ahhoz, hogy beengedjenek.
Drake: - Ne aggódj, nem lesz gond, egy barátomé a hely.
Gina: - Nos, ha te mondod, már meg is nyugodtam. Történetesen ugyanis tényleg nagyon éhes vagyok!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Gina: - Igazad volt, tényleg fantasztikus a kaja. Gyakran jársz ide? Már ugye, a rohanásból álló életmódodhoz viszonyítva.
Drake: - Amikor csak tehetem, megállok itt. Sajnos most egy ideig megint nem lesz rá alkalmam, pár óra múlva Sunset Valleybe kell utaznom.
Gina: - Munkaügy?
Drake: - Igen, a Félvér Bikák játszanak barátságos mérkőzést a helyi Napsütötte Nagyágyúkkal. Én kaptam meg az online közvetítés jogát.
Gina: - Úristen, komolyan? Mármint focimeccset közvetítesz? Te jó ég, én is imádom a focit!
Drake: - Tényleg?
Gina: - Hé, haver, nézz rám! Két bátyám van, és a nagyapám nevelt. Nálunk kötelező családi program volt a szombat esti focimeccs.
Drake: - Ó, értem. És melyik a kedvenc csapatod?
Gina: - A Lusta Lámák, egyértelműen. A külföldi csapatok közül egy kedvencet sem tudnék mondani.
Drake: - Különös lány vagy, Gina. Szép és érdekes. Tudom, hogy a legtöbb nőnek nem jön be a kutyafuttában történő kapcsolatkötés, de szívesen megismernélek közelebbről.
Gina: - Te is nagyon érdekes és jó fej vagy, Drake. És őszintén mondom, hogy nagyon élvezem ezt az estét. Éppen ezért... persze mondhatsz nemet is, és kérlek, semmiképp se értelmezd félre, de... mit szólnál, ha felajánlanám magam kísérőnek Sunset Valleybe?
Drake: - Úgy érted, velem jönnél?
Gina: - Igen. Persze, csak ha nem okozok neked gondot.
Drake: - Nem, dehogy is, egy cseppet sem, csak kissé meglepődtem. Nem túl sűrűn esik meg velem, hogy társaságom akad.
Gina: - Nos, itt a lehetőség!
Drake: - Rendben. Örömmel venném, ha elkísérnél. De a bátyáid nem fognak hiányolni?
Gina: - Ó, hidd el, észre sem veszik majd, hogy elmentem.
Drake: - Tudod, Gina, percről percre egyre jobban felkelted a kíváncsiságom.
Gina: - Köszönöm, jól esik ezt hallani. Megbocsátanál egy percre? Ki kell mennem a mosdóba.
Drake: - Természetesen.
Amíg áthaladtam az éttermen, végig magamon éreztem Drake tekintetét.
Rosszul éreztem magam, hogy hazudok neki (bár tényleg szeretem a focit), de ha megtudná, hogy miért akarok vele menni, valószínűleg fejvesztve rohanna a másik irányba.
Amikor beléptem a mosdóba, magamra zártam az ajtót, de ahelyett, hogy rendeltetésszerűen használtam volna, elővettem a telefonom, és bepötyögtem egy SMS-t Gareth-nek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eközben az Edwards-lakásban...
Gareth: - A francba, Gin, vedd már fel!
Gareth: - Ó, hé, Jamie! Szia haver, bocs, hogy ilyen későn zavarlak. Gina nem járt véletlenül ma a klubban? Hogy? Szóval nem? A fenébe, egyszerűen nem tudom elérni, már mindenhol kerestem. Értem. Rendben, kösz pajtás.
Gareth: - Hé, Greg! Szedd ki az arcod a tabletedből, van egy kis gondunk. Gina nem jött haza, és nem tudom elérni. Eltűnt.
Gregor: - Hogy érted azt, hogy eltűnt?!
Gareth: - Szerinted mégis hogy kéne értenem? Már minden bárt, klubbot és kajáldát végighívtam. A barátnőjével, Chloéval is beszéltem, de ő sem látta.
Gregor: - Hát ez nagyszerű! Igazán remek! Egyszerűen nem hiszem el, Gareth, hogy ennyire felelőtlen vagy!
Gareth: - ÉN?! Ezt éppen te mondod, Mr. Nekem Sosincs Rátok Időm, Mert Rohadtul Fontos Munkám Van?
Gregor: - Tőlem legalább nem azt a példát látja, hogy az esztelen bulizás az élet egyetlen értelme! Ha rajtad múlna, rég a híd alatt élnénk!
Gareth: - Ó, de édes! Ezzel a tudattal ringatod magad álomba éjszakánként? Képzeld, én legalább tökéletesen boldog és elégedett vagyok. Te elmondhatod ugyanezt magadról?
Gregor: - Természetesen. Elvégre az én keresetem és nagyapa öröksége nélkül sehol se lennénk!
Gareth: - Ácsi, ácsi! Most azt vágod a pofámba, hogy ingyenélő vagyok?!
Gregor: - Ó, édes szívem! Csak nem beletapostam a lelkivilágodba? Nagyon fájt? Adjak rá puszit?
Gareth: - Én is dolgozom! Lehet, hogy nem értek úgy az üzleti akármicsodákhoz, mint te, de attól még az én munkám is ugyanolyan fontos!
Gregor: - Nahát, tényleg? Mit is dolgozol éppen? Mixer vagy, ugye? Rémlik, hogy három hónappal ezelőtt még az önkéntes tűzoltóknál akartad megtalálni a "jövődet"!
Gareth: - Na és?! Mi van, ha még nem jöttem rá, mit akarok?! Bőven van időm kitalálni, hisz itt az én nagyszerű bátyám, akinek a nyakán élősködhetek, nem igaz?!
Gregor: - Te mondtad, nem én!
Gareth: - Nem kell mondanod, mikor a viselkedésedből csak úgy süt a véleményed!
Gregor: - Lenyűgöző, Gareth! Ginának nyoma veszett, de te megint csak magadra gondolsz, és a nem létező sérelmeidet pátyolgatod! Gratulálok!
Gareth: - Te kezdted, gyíkarc! A francba, SMS-em jött. Gina küldte!
Gregor: - Mit ír?
Gareth: - Ó, a büdös fenébe! Ezt nem hiszem el!
Gregor: - Mi az, mi van?!
Gareth: - A húgukat elraboltuk. Ne értesítsék a rendőrséget, különben a lány komolyan megbánja. Azonnal tudni fogunk róla, amint nem követik az utasításainkat.
Ha mindent jól
csinálnak, néhány napon belül épségben visszakapják Ginát.
Első utasítás: menjenek együtt a Promenádba, és kérdezősködjenek.2016. július 14., csütörtök
Elrabolva - 2. rész: Promenád
A tervemet illetően akkor ütköztem az első komolyabb akadályba, mikor úgy döntöttem, hogy beavatom a barátnőmet, Chloe-t a dologba.
Mit ne mondjak, nem fogadta éppen lelkesen...
Chloe: - Neked teljesen elment az a csepp józaneszed, Gina! Ez a leghülyébb terv, amit valaha is hallottam!
Gina: - Az ég szerelmére, csendesebben! Nem akarom, hogy bárki is megtudja, mire készülünk.
Chloe: - Oké, bocs. De akkor is, Gina, gondold át ezt még egyszer. Ha jól értem, be akarsz ülni egy vadidegen fickó kocsijába, elmenni az Isten háta mögé két mérfölddel, és elhitetni a tesóiddal, hogy elraboltak.
Gina: - Pontosan.
Chloe: -
Aha… És azt elárulnád, mégis hogy tervezed kivitelezni ezt az egészet? Vagy,
hogy egyáltalán mi értelme van? Tényleg azt hiszed, hogy hosszú évek utálatát
egy csapásra eltüntetheted közülük, ha azt hiszik majd, hogy veszélyben vagy?
Gina:
- Ebben reménykedem.
Chloe: - Nekem ez hatalmas ostobaságnak tűnik…
Gina: - Nézd, tudom, hogy nem ez a legjobb terv, sőt,
valószínűleg oltári nagy hülyeséget csinálok, de egyszerűen úgy érzem, hogy
tennem kell valamit.
Chloe: - Értem. És mégis, hogyan tervezed kivitelezni
ezt az egészet?
Gina:
- Ó, várd csak ki a végét. Ma este bulizni megyek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az éjszakám a vártnál rosszabbul alakult. A Promenád mint mindig, most is tele volt, de egyszerűen nem találtam senkit, aki megfelelő lenne az elképzeléseimnek.
A helyzeten az sem segített, hogy az elmúlt pár óra alatt Gareth már vagy egy tucatszor keresett, de célzatosan nem vettem tudomást a mobilom csörgéséről.
Már majdnem feladtam a reményt, hogy ráakadjak a megfelelő "emberrablóra", és miután tettem egy röpke kitérőt a mosdóba, éppen elindultam volna, hogy más szórakozóhelyen találjam meg a szerencsémet, amikor megláttam Őt.
A srác a fehér pólóban, a fura lábrázogatós táncolásával.
És egyedül van a tánctér kellős közepén!
Tökéletes.
Amikor elindultam felé, egy pillanatra megtorpantam, mert a hatalmába kerített a bátyáim miatt érzett bűntudat, de hamar leráztam magamról ezt az érzést.
Eldöntöttem, és meg is teszem!
Ahogy a srác mögé léptem, már pontosan tudtam, hogyan fogok hozzákezdeni. Sokan hülyének néznek ezért, de én pontosan tudom, hogy a tánc az egyik legjobb módja az ismerkedésnek - és én meg akartam őt ismerni, még annak ellenére is, hogy újra feltámadt bennem a bűntudat, amiért ki fogom őt használni.
Bár azt hiszem, ő ezt nem is bánná annyira, hisz a Promenádban vagyunk, az egyik legtitkosabb, legeldugodtabb szórakozóhelyen Bridgeport gyárakkal telezsúfolt külkerületében. Az, hogy itt van, azt jelenti, hogy ez a fickó szereti és keresi a kalandokat - és bár tőlem messze nem azt kapja, amit vár, de ha a megérzéseim nem csalnak, akkor ő meg én eseménydús napoknak nézünk elébe.
Az ötletem tökéletesen működött, percekkel később már szinte együtt táncoltunk, és egy közelebb és közelebb kerültünk, akárcsak a körülöttünk lévő párok...
Srác: - Mi a neved, szép lány?
Gina: - Georgina vagyok, de szólíts csak Ginának. És a tiéd?
Srác: - Drake.
Gina: - Örülök, hogy megismerhetlek, Drake. Bridgeport-i vagy?
Drake: - Többnyire. Itt születtem, itt van lakásom, de csak ritkán tartózkodom a városban. Te itt élsz?
Gina: - Igen, egyetemre járok.
Drake: - És gyakran jársz ide a Promenádba bulizni?
Gina: - Ritkábban, mint szeretnék. Tudod... nemigazán bírom ezt a füstös, fülledt levegőt.
Drake: - Valóban? Szeretnél kimenni levegőzni egy kicsit?
Ó, te jó ég, ezt most ajánlatnak vette? Kimenni, vagy nem kimenni? Ha kimegyek, könnyűvérűnek hisz és akar majd valamit, ha viszont maradok, talán elszalasztom az egyetlen esélyt, hogy elraboltassam magam.
Az előbbi helyzetet tudnám kezelni, az utóbbi viszont azt jelentené, hogy továbbra is együtt kell élnem Gregor és Gareth folyamatos gyűlölködésével.
Gina: - Igen, azt hiszem, egy kis friss levegő nem fog ártani.
Azzal elindultam kifelé, és hagytam, hogy Drake kövessen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor kiértünk az utcára, és elindultunk a parkoló felé, Drake nem teketóriázott sokat, pár méterre a kijárattól máris a falhoz szorított, de megtorpant, amikor észrevette, hogy elfordítom a fejem.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam, de vannak dolgok, amiket még a Szent Cél érdekében sem vagyok hajlandó megtenni, és az egyéjszakás kalandokba bonyolódás ezek közé tartozik.
Napról napra végignézem a csúfos jelenetet, ahogy reggelente a bátyáim flegma közönnyel kipaterolják a lakásból az álmodozó szemű ágymelegítőjüket, és annyira megalázónak érzem ezeket a helyzeteket, hogy idejekorán eldöntöttem: sosem megyek keresztül ilyesmin, soha.
Itt az ideje, hogy ezt Drake-kel is megértessem.
Drake: - Valami baj van?
Gina: - Nézd, Drake, sajnálom, de azt hiszem, kicsit félreértettük egymást. Tudod, én nem vagyok olyan lány. Én nem szoktam... öhm... szóval nem vagyok az a könnyűvérű típus.
Drake: - Ó! Ó, ezt megértem. Valójában... tudod, én sem vagyok az a típusú srác, csak... őszintén szólva te egy nagyon, nagyon szép lány vagy, és egy kicsit elveszítettem a fejem.
Gina: - Kérlek, ne, ne szabadkozz! Az én hibám, hogy rossz jeleket küldtem feléd és félreérthető voltam.
Drake: - Semmi gond. Nos, mivel valójában levegőzni jöttünk ki, talán sétálhatnánk egyet ezen a romos, patkányokkal és törmelékkel teli egykori gyártelepen.
Gina: - Jó ötlet.
Ahogy elindultunk, Drake megfogta a kezem.
Nem is emlékszem, mikor fogta meg utoljára valaki a kezem egy közös séta alkalmával, és ez iszonyúan jól esett.
Drake: - Itt forduljunk balra, ott még működik az utcai világítás. Rendben?
Gina: - Igen, rendben.
Drake: - Mesélj magadról egy kicsit!
Gina: - Nincs túl sok mondanivalóm. A két bátyámmal élek együtt a belvárosban. Egyetemre járok, irodalomtudományt tanulok.
Drake: - Jó szak. Ezek szerint szereted a jó könyveket.
Gina: - Igen, imádok olvasni. És te mivel foglalkozol?
Drake: - Sportújságíró vagyok.
Gina: - Valóban? És szereted?
Drake: - Az újságírást vagy a sportot?
Gina: - Mindkettőt.
Drake: - Valójában igen, szeretem, és dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a szakmámban én vagyok az egyik legjobb. Mindemellett, vagy talán pont ezért folyton utazom, és sokkal többet látom a stadionok sajtószektorának életunt székeit, mint a saját ágyamat.
Gina: - Nem tudlak sajnálni. Én imádok utazni, és minden vágyam, hogy bejárhassam az országot egy lakóautóval, hogy minden nagyobb városban megnézhessem a napfelkeltét, és minden ételkülönlegességet kipróbáljak.
Drake: - Tényleg? Ez érdekes, a jó kajákat én is szeretem. Erről jut eszembe, ma még szinte nem is ettem. Van kedved egy késői vacsorához, vagy épp korai reggelihez így hajnali egy körül?
Gina: - Igen, van. De hol együnk?
Drake: - Nem messze van egy non-stop kajálda, a Regy's. Ismered?
Gina: - Nem, még sosem jártam ott.
Drake: - Akkor mindenképpen ki kell próbálnod, isteni a konyhájuk. Az autóm itt parkol egy sarokkal arrébb. Elvihetlek?
Gina: - Igen, köszönöm, menjünk.
Amikor elértük a sarkot és Drake elindult a kocsija felé, egy pillanatra megálltam, mert tudtam, hogy válaszút elé érkeztem.
De azt is tudtam, hogy nem fogok megfutamodni: beülök Drake autójába, elmegyek vele, és ráveszem, hogy bárhová is megy, vele tarthassak.
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
