2016. július 19., kedd

2016. július 17., vasárnap

2016. július 16., szombat

2016. július 15., péntek

Elrabolva - 3. rész: Önkéntes útitárs

Posted by Carmilla on 12:22 with 1 comment

Gina: - Mesélj valamit magadról, Drake!
Drake: - Nos, nincs sok mondanivalóm. Itt születtem Bridgeportban, az egyetemet is itt végeztem el, aztán egy évre külföldre mentem kitombolni magam és tapasztalatot gyűjteni. Most pedig, mint látod, itt vagyok.
Gina: - És azt mondtad ugye, hogy sokat utazol?
Drake: - Igen, folyamatosan úton vagyok. De jobban is szeretem ezt, az íróasztalnál seggelés nem az én stílusom.


Gina: - Arra a kajáldára gondoltál? De hisz az inkább étterem! Nem hiszem, hogy elég jól öltözöttek lennénk ahhoz, hogy beengedjenek.
Drake: - Ne aggódj, nem lesz gond, egy barátomé a hely.


Gina: - Nos, ha te mondod, már meg is nyugodtam. Történetesen ugyanis tényleg nagyon éhes vagyok!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Gina: - Igazad volt, tényleg fantasztikus a kaja. Gyakran jársz ide? Már ugye, a rohanásból álló életmódodhoz viszonyítva.


Drake: - Amikor csak tehetem, megállok itt. Sajnos most egy ideig megint nem lesz rá alkalmam, pár óra múlva Sunset Valleybe kell utaznom.
Gina: - Munkaügy?
Drake: - Igen, a Félvér Bikák játszanak barátságos mérkőzést a helyi Napsütötte Nagyágyúkkal. Én kaptam meg az online közvetítés jogát.


Gina: - Úristen, komolyan? Mármint focimeccset közvetítesz? Te jó ég, én is imádom a focit!
Drake: - Tényleg?


Gina: - Hé, haver, nézz rám! Két bátyám van, és a nagyapám nevelt. Nálunk kötelező családi program volt a szombat esti focimeccs.
Drake: - Ó, értem. És melyik a kedvenc csapatod?
Gina: - A Lusta Lámák, egyértelműen. A külföldi csapatok közül egy kedvencet sem tudnék mondani.


Drake: - Különös lány vagy, Gina. Szép és érdekes. Tudom, hogy a legtöbb nőnek nem jön be a kutyafuttában történő kapcsolatkötés, de szívesen megismernélek közelebbről.
Gina: - Te is nagyon érdekes és jó fej vagy, Drake. És őszintén mondom, hogy nagyon élvezem ezt az estét. Éppen ezért... persze mondhatsz nemet is, és kérlek, semmiképp se értelmezd félre, de... mit szólnál, ha felajánlanám magam kísérőnek Sunset Valleybe?
Drake: - Úgy érted, velem jönnél?


Gina: - Igen. Persze, csak ha nem okozok neked gondot.
Drake: - Nem, dehogy is, egy cseppet sem, csak kissé meglepődtem. Nem túl sűrűn esik meg velem, hogy társaságom akad.
Gina: - Nos, itt a lehetőség!


Drake: - Rendben. Örömmel venném, ha elkísérnél. De a bátyáid nem fognak hiányolni?
Gina: - Ó, hidd el, észre sem veszik majd, hogy elmentem.
Drake: - Tudod, Gina, percről percre egyre jobban felkelted a kíváncsiságom.
Gina: - Köszönöm, jól esik ezt hallani. Megbocsátanál egy percre? Ki kell mennem a mosdóba.
Drake: - Természetesen.


Amíg áthaladtam az éttermen, végig magamon éreztem Drake tekintetét.
Rosszul éreztem magam, hogy hazudok neki (bár tényleg szeretem a focit), de ha megtudná, hogy miért akarok vele menni, valószínűleg fejvesztve rohanna a másik irányba.
Amikor beléptem a mosdóba, magamra zártam az ajtót, de ahelyett, hogy rendeltetésszerűen használtam volna, elővettem a telefonom, és bepötyögtem egy SMS-t Gareth-nek.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eközben az Edwards-lakásban...


Gareth: - A francba, Gin, vedd már fel!


Gareth: - Ó, hé, Jamie! Szia haver, bocs, hogy ilyen későn zavarlak. Gina nem járt véletlenül ma a klubban? Hogy? Szóval nem? A fenébe, egyszerűen nem tudom elérni, már mindenhol kerestem. Értem. Rendben, kösz pajtás.


Gareth: - Hé, Greg! Szedd ki az arcod a tabletedből, van egy kis gondunk. Gina nem jött haza, és nem tudom elérni. Eltűnt.
Gregor: - Hogy érted azt, hogy eltűnt?!


Gareth: - Szerinted mégis hogy kéne értenem? Már minden bárt, klubbot és kajáldát végighívtam. A barátnőjével, Chloéval is beszéltem, de ő sem látta.


Gregor: - Hát ez nagyszerű! Igazán remek! Egyszerűen nem hiszem el, Gareth, hogy ennyire felelőtlen vagy!


Gareth: - ÉN?! Ezt éppen te mondod, Mr. Nekem Sosincs Rátok Időm, Mert Rohadtul Fontos Munkám Van?


Gregor: - Tőlem legalább nem azt a példát látja, hogy az esztelen bulizás az élet egyetlen értelme! Ha rajtad múlna, rég a híd alatt élnénk!


Gareth: - Ó, de édes! Ezzel a tudattal ringatod magad álomba éjszakánként? Képzeld, én legalább tökéletesen boldog és elégedett vagyok. Te elmondhatod ugyanezt magadról?


Gregor: - Természetesen. Elvégre az én keresetem és nagyapa öröksége nélkül sehol se lennénk!


Gareth: - Ácsi, ácsi! Most azt vágod a pofámba, hogy ingyenélő vagyok?!


Gregor: - Ó, édes szívem! Csak nem beletapostam a lelkivilágodba? Nagyon fájt? Adjak rá puszit?


Gareth: - Én is dolgozom! Lehet, hogy nem értek úgy az üzleti akármicsodákhoz, mint te, de attól még az én munkám is ugyanolyan fontos!
Gregor: - Nahát, tényleg? Mit is dolgozol éppen? Mixer vagy, ugye? Rémlik, hogy három hónappal ezelőtt még az önkéntes tűzoltóknál akartad megtalálni a "jövődet"!
Gareth: - Na és?! Mi van, ha még nem jöttem rá, mit akarok?! Bőven van időm kitalálni, hisz itt az én nagyszerű bátyám, akinek a nyakán élősködhetek, nem igaz?!
Gregor: - Te mondtad, nem én!
Gareth: - Nem kell mondanod, mikor a viselkedésedből csak úgy süt a véleményed!


Gregor: - Lenyűgöző, Gareth! Ginának nyoma veszett, de te megint csak magadra gondolsz, és a nem létező sérelmeidet pátyolgatod! Gratulálok!


Gareth: - Te kezdted, gyíkarc! A francba, SMS-em jött. Gina küldte!
Gregor: - Mit ír?
Gareth: - Ó, a büdös fenébe! Ezt nem hiszem el!
Gregor: - Mi az, mi van?!
Gareth: - A húgukat elraboltuk. Ne értesítsék a rendőrséget, különben a lány komolyan megbánja. Azonnal tudni fogunk róla, amint nem követik az utasításainkat.
Ha mindent jól csinálnak, néhány napon belül épségben visszakapják Ginát.
Első utasítás: menjenek együtt a Promenádba, és kérdezősködjenek.
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)